Szabad vers

Hajnalonként Istenünk
a folyó feletti ködökben
galaxis-magányban
világosította a bölcseket
és a négy cethal mint a világ fundamentuma
s a mulandótlan-fényekre
imbolygó emberhalászok
kicsik és nagyok mind összegyűltek
össze-verődtek a látomásban, mint az éhes farkasok
és amikor a csillag-zörej zúg az avaron
páraburkolat és áramló homály
az ürességbe menekült meztelen őrjöngők
átlépik az utolsó szobát- ó elektroszmog
és a végítélet termek ólomajtói majd kinyílanak
és az aranyló-tó vízét akkor
megrezdíti az angyal
és csenddé bomlik akkor az olvadt jégérc
és az emlékként leroskadó hókupacban
a linoleumra szórt virágföldben
vágtázó indián-vadlovak és
átkokon átsuhanók utolsót üvöltő árnyai
ó sötétlő sűrűségű álmok lidércnyomása
kardiológia ábrák és dialógusok
majd hámozatlan alma körül
mint piros muslinca-suhogás
nyílik a szemafor, mint lobos szem
és kába jövő hasadék
ahonnét
visszatekint velem
a sosemvolt jelen
egyetlen hídon a ködben
a bolond bólint és beszél a rovarvilághoz
és magányos arcok égnek el
az örök felejtésben
dilisek megvacsoráznak, borostyán-indák a téli fákon
lobog szent karácsonyi leves a gázon
esőcseppgömben a zuhanó tér
ereszen varjúág, madársúly
1 kiló narancs egy sárga házban
denevér-tudatú őrmester
szablya arcú sapkás szörnyeteg szuszog
koszos melegítőben fent az állványon
marakodnak a bús plazma tévében
a szuggesztív politikai cirkuszok
és a földkéreg alóli dörömbölés
nem hallik az égig
az atomsugárzás utolsó nikotin-cafatjai
tobozgyűjtők létráinak őszi árnyéka és alpesi fenyves
régi fény
mint vaku villan
és elsodorja viszi az ár, a sötét folyó
szent emlékeidet is, mint a szennyet
nem ragyog ott fény
nem ilyennek képzelted
a mennyet






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-11 21:28:32
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-11 21:28:32