Játék a szavakkal
A várost, ahol éltem, úgy hívták, hogy Várad,
úgy laktam benne, mintha volna a te várad.
Azzal az álommal jöttem én világra,
hogy teérted szököm egyszer majd virágba.
S amikor felnőttem, valóban megszöktem,
Pestre, a barlangba, tehozzád eljöttem.
Ez a város volt szívednek barlangja,
amiért dobogott szívemnek harangja.
Véred hideg volt, mint a jeges Duna,
s nékem nem volt ágyam, se vánkos, se dunna.
Halálra fagytam e hűlt kemencében,
és sóhajtoztam, akár a hidak Velencében.
De nem lehettem híd két világ között,
nem tudtam legyőzni szívedben a közönyt.
Tudom, ez csak tréfa, játék a szavakkal,
mintha pörölnék istennel, egy sükettel és vakkal.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-18 09:16:47
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-18 09:16:47
