Így volt jó

Valamit szeretnék már elmondani,
amiről írni nehéz vagy nem szabad.
Apámat próbáltuk megmenteni,
amikor már "felkoncolták” az orvosok.
Ideges, káromkodós természete volt,
nagyevő, aki szerette a gyomrát, –
éppen ettől lett aztán nagybeteg.

Két hónapig kéretlen vendégek voltunk
az intenzív osztályon élőhalott apámnál.
Az orvosok rettegték anyám tekintetét:
érezték a vádat kimondatlanul is,
hiszen egészséges volt a szíve és a mája.
Nem véletlenül húzódott el agóniája:
anyám pénzzel, zsarolással, görcsös
imákkal próbálta életben tartani.

Nem sikerült. A sors vagy Isten épp
ennyi időt szánt neki. (A kisikló vonatot
nem lehet feltartóztatni.) Apámat is
csak ideig-óráig marasztalhattuk, amíg
végleg beletörődött a család utolsó
tagja is a visszafordíthatatlanba.

Anyám sírt és fenyegetőzött, öcsém
szörnyű depresszióba zuhant. Ők ketten
perre akarták vinni a ügyet. Én voltam
egyedül higgadt és nyugodt, mint akivel
az Isten megbeszélte: "Ennyi volt. Így
volt jó. – Végre hazaérkezett az apád.”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-01 13:39:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-02 05:30:42