Élményarc
Amikor az álmos fiú az alvó húgát nézi,
a világ egyszerre újra zöld fű és gyönyörű női arc látszatát kelti.
Két egymáson fekvő zárójel között a világot figyelő fehér téglalappárt, amelyek között Naprendszerben nem létező mértékegységgel leírható szünet áll.
Egy elképzelhetetlen világ tárul a könnyező szemek elé, amelyben a nevetés olyan napfényes méreteket ölt, amit elképzelni nem tud az, aki nem futkározott annak a csendesen kiabáló háznak az udvarán.
Abban az arcban ott van, amire egy birodalom épülhetne.
És az arc határol valami olyan tekervényes kis látomást, ami sajnos csak pillanatnyi, és lehet, hogy perceken belül felrázza azt az elbűvölő kis anyját hiányoló félszerzetet a párna zenéjét hallgató fiú mellett.
És olyankor a fiú tudja, hogy ilyen földönkívüli harmóniát egyetlen nővel él majd át újra, és kíváncsi rá, hogy megtalálta-e már azt az élményarcot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-20 11:02:31
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-20 11:02:31
