Megpróbáltatás ()

Fetrengtem már szorongva félájultként,
dölyfös önérzetben, mit mímeltem csak.
Tudtam, pokolra száll minden porcikám.
Menekülni akartam anyám elől.
Hogy miért, nem tudom, rosszat tehettem
sok jó közt – kölyökként - nem emlékszem rá.
Vagy csak feledném, egyszer s mindörökké.
A szemét lestem, ahogy kicsapódik
dühösen sarkig, s úgy ölti haragját
magára, mint egy vasalatlan ruhát.
Maréknyi merszem máris a kútba hullt.
Kifordultam magamból, ásónyomnyi  
darabokra vágott makacs taracként,
hogy ellenálljak az enyészetnek is.

Korholt, még kezet is emelt rám. Azt a
százszor áldott kezét, mellyel átölelt,  
ha jó voltam, ha rossz. És megbocsájtott.
Elterültem, ahogy filmekben láttam                                                    
premier plánban földre hullt hősöket,                                            
amilyen szerettem volna lenni.  
Tervem sikerült, visszavonult anyám,
s ott hagyott. Mégis én futamodtam meg
magam elől szégyennel betetőzve.
Siralmas szerep volt, ma is nagyon fáj,
hogy végig se nézte. Mikor belehaltam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-16 19:21:59
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-16 19:21:59