Hévízi anzix

most akkor mi végre
bemegyünk ide ketten
helyünk minden hátramaradt és előbukó időre
kihűlve tátong
minden frekventált egység belterében
ezért leszünk
ma itt
éppen falakra kúszó mozaik
hab, tajték, örvény, halak
jobb reprodukciók keretben
másodosztályú
szállóvendégek tartózkodón
bizalmas pillantásai
a kívülrekedtek
a kérdezősködők
a külsősök terhére
bennfenntes helyezkedés
(lazulni kéne, rendeződni)
elharapott javaslatok foghegyről
az étlap mögött végre
biztonságosabb

nem kérdezősködünk
van szabad asztal, lehet leülni
mennyire éhesek tömzsi szemeik
milyen arcátlan disszonancia
lopott pillantásaikból csomózunk hálót
szövedékével merítjük dülledt halpupillák ködét
én lótuszarcodban mártózom csak meg
tavirózsás kénes vizek helyett
s te sem fürdesz, csak feszített tükrű kék tekintetemben
mi ketten
egyszerű várományosok
itt még egy embert sem láttam rajtad kívül
vízkerítő, tágra nyílt hajnal-szemű
fehéret izzó, robajos húsú
fekete szerelmem
olyanok vagyunk, mint egy tárgyi tévedés
jogtalan kiutasítás terve
meghatározhatatlan illanóanyag
reaktív sugárzó vegyület

de csak por és hamu
látjátok, feleim, szemetekkel
eljött a mi időnk is, cigányok ideje
holdfakító, hollótoll-hullató
éttermekbe kúszó delejek deleje
szégyenpír a kicsi pincérnő
hibátlanul merev arcán
mikor ránézel s kimondod
nem kérünk italt, se semmit
köszönjük
csak a menüből rendelünk
igen
nekem a sajtkrémes csirkemellest kéred
csontlevessel
neked jó lesz a cigánypecsenye





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-18 12:53:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-18 12:53:28