Kanthoz

Mottó. categoricus imperativus


Látva a témát Kant neve ugrott nyomban eszembe,
ő s vele gondolatok, végtelen elme mit ont.
Ész, ami vonzza a léptünk, sutba tapasztalatoddal,
nem számít, mire vágysz, messze kerüld, ami lét.
Úgy cselekedj mindenkor, mondja a kőszivü mester,
mint ahogy erkölcsös, más ha veled teszi azt.
Nos legyen ennyi elég bőséggel a szűz tudományból.
Hogy fest eszmei kép, emberi lét talaján?

Kétszázéves gondolatokkal szállni vitába nehéz;
nem sejthette az ész, mit hoz a furcsa jövő.
Felfordult a világ és ágyúk zengtek a földön.
Fegyverrel megy a gaz, s irtja ki mind, ami él.

Tiszteld mindig a csendet! Társaidat ne zavarjad!
Nem hallják a szavam, bömböl a zaj, süketülsz.
Robbantások rázzák újra meg újra a várost,
őrült lárma a lét, csend szava eltemetett.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-26 12:35:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-26 12:35:12