Egyek vagyunk
Sufninkban még megmaradt az óhaj
Régi mesénk ennél szebb legyen
A Sorskovács sok-sok biztatót hall
Kalapálhat görbe életen
Fújtatóját lábával eléri
Felizzik a ki nem hunyó láng
Nem szükséges többet megígérni
Megint miénk kis hálószobánk
Szekrénykémen halványabb a képed
Egy fiatal kéz tette oda
Gazdája akkor még mit sem értett
Bár nem volt gyerek, sem ostoba
Fogadalmunk egyetlenegy szóban
Annyit mondott, amennyi elég
Mázolt hűség lassan pergett rólam
Játszmáinkat nem felejtették
Alig látszó, szemerkélő évek
Felvillanó, idegen szobák
Földrengéstől szabdalt földkéreg
Lerombolta múltunk otthonát
Csak egy sufni állt a mély gödörben
Rossz emlékek korhadt polcokon
Összeomlott kártyavár fölöttem
Elszalasztott végső alkalom
Áll a kovács, fekszik kalapácsa
Nem mond semmit, csak szúrósan néz
Ha nem szorít törvénybe, szabályba
Belephet a végzetes penész
Megszólított távolról a hangod
Egy patinás, kongó harangszó
Történjen úgy, bármit is akartok
Újra élni, élni volna jó
Mint sivatag, mikor eső éri
Oázisunk lett a képzelet
Sorskovácsunk tüzét nem csak nézi
Tán mosolyog, vagy talán nevet
Hallgatom a szívedet, hogy dobban
Betölti a vén hálószobát
Angyal lettél, kísérteted voltam
Egyek vagyunk itt, és odaát
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Árnyéktaposás (tervezett)Feltöltés ideje: 2016-05-15 11:30:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-15 11:30:18
