Kinek mutassak meg és mit


Csipkeverő türelemmel
Magzatfaló fegyelemmel, fegyelmezetten figyeltem.
felemelt fejjel, ökölbe szorított kézzel vártam/lestem, nevelődtem.
Kell lennie .... gyermeki kezdet .... falkaszellem.
Ne hagyjátok ... gyermeki eredet.
olajcseppekben hulló eső, zsírzáporok, cafatvihar.
Átrágtam magam hegyeken völgyeken, vizeken.
A jég alól kopogtattam fel ...
majd levegőbe emelkedtem, repültem szabadon akár a madár
aztán aláereszkedtem. Landolt velem a csoda ...
voltam bokorban, lestem vadat, voltam vad, megbokrosodva.
Elestem. Lestem, estem.
Álltam kézen és építettem várat. Tornyokig nyúlt bennem az igyekezet igazsága.
Feszítettem vásznat. Esti fényeket kevertem a mába.
Harag nem jött sem intés.
Leokádom a mámat.
Vérbarátként szolgáltam az embert, törekedtem vasalt gerinccel
lepattogzott bordámról a méz-máz.
Mára már nem kell emlék, elismerés.
in flagranti - feladom magam.
meghajlik a térdem, alázat, gyalázat.
megmutatnám a holdnak a napot
s követnélek titeket csillagok míg a hajnalba bele nem olvad az égbolt.
kifakult nyomok. eltörött csillagok. izzópárna boltozat.
Bolyongó, behódoló éjbolt.
Fegyelemmel és kegyelemmel
én megadom magam.

utózönge:
"A remény a leggonoszabb gonosz. Csak elnyújtja az ember gyötrelmeit."
Friedrich Nietzsche





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2016-06-03 09:12:58
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-03 09:12:58