in memoriam



1
betakarózni mások mozdulataiba
ha már nincs hova menni

felbontani egy üveg bort
tányérra borítani a csipszet és
bonyolult szavakat kitalálni a magukkal játszadozó

testek barikád álmain elzuhantakra
miközben verejtékembe szívódnak a fotelszövet bordázatai

2
persze bennünk marad ilyenkor az erdők lombja
bennünk a száraz ágakkal együtt

közönyös fájdalom ez már
ahogy unalmában még fel-felszisszen
egy-egy váratlan fordulaton

például egy fészekből kilökött fióka
ahogy tátogva nyeli a naplementét

3
hatalmas kő ez
kifelé hajló fűbozontok nőnek rajta

nem tudni táplálja-e őket valami
vagy éppen létezésük pont a semmi jele a test
lefordíthatatlan kipárolgásában

és cipeli az ég súlyát  
amíg bele nem úszik a véshetetlen kékbe

4
érzésneszek az ívelő szájon
gyűjti a csendet

sivataggá válik a pillanat
hogy rejtélybe burkolja az asztalra fektetett
szívalakú levendulacsokor illatát

innentől bármit teszek
behorpad alattam az égbolt

5
tüzek pora ez ami most bennem
párolgó súlya mint az árnyék

látható de felfoghatatlan követése fénynek mozdulatnak
önmagában önmagához súrlódó kőnek
a száraz felhőkből patakzó esőben

egyre érthetőbb a mélyülő
hallgatás

6
képek a kertből amiken alig idéződik múlt
elvesztek rajtuk a tárgyak

soha nem számontartott tárgyaim amiken
megtörtént és még mindig folyamatosan megtörténik
a jelen és azonnal el is veszíti rajtuk magát

nélküle leszek a madarak szárnyán újra színt
tomboló magány a koldus éjszakában

7
nem tudom eldönteni hogy most éppen téged nézlek
vagy magamat

természetesen te kevered ki színeinket ebben a dobozban
aminek tetején folyamatosan dübörög a nyári zápor
és egyre távolodsz pedig folyton visszahozlak

hogy szemed sarkából még láthasd mikor könnyem
végigcsorog a lebukó napon






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-17 00:31:37
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-17 00:32:38