Fényfüggöny

/Vámbéry Ármin
megszokott ablaka
mellett
a Sevenben/

1.
Szemem a
véletlen
ablakához hajított
kő. Csörömpöl.

Nincs menekvés,
az élet törött hegyű,
kicsorbult élű
kés.

Ringatja,
egekig vallatja
koporsóm
a süppedő föld.

Bolyongok,
akár a megállapodott,
múló
égitestek.

A tudás feledtet,
Atyám,


nem akarok
a rabja lenni.


2.
Amrita Sher-Gil I.

Utcámban
eltéved a fény,
a szél remegve
belékarol.

Amrita Sher-Gil II.

Középre állok.
Hitem fehér
galambként verdes,
elrepül.

3.
In memoriam

Üres gödör,
ne éld bele magad,
tekintettel az anyagra,
elszállok magamtól.

(Háziállat a halál,
finnyás macska,
inkább az egérre hajt,
mint a virslire.)


4.
A tökéletesség
rész és egész,
Vámbéry
a Sevenben.

A békesség
mint habzó sör,
az alátét mohón
beissza.

– Árminka megint,
gyertyával
keresi a
villanykapcsolót.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-02 19:41:44
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-02 19:41:44