Gyorsító/lassító

GYORSÍTÓ/LASSÍTÓ

Közel az ég, súlytalan az este,
szavaink mégis úgy ütköznek
egymáshoz, mint gyorsítóban
a nagyenergiájú részecskék.

Tehetetlenül vonzzuk és taszítjuk egymást,
aktív-passzív gravitáló tömegek. Az egész
világegyetem elférhetne a tenyerünkben,
de mi egymáshoz dobálunk Napot, Holdat,
csillagot, mindent, ami a kezünk ügyébe kerül:
nesze neked Nap, nesze neked Hold, Vénusz,
Jupiter, csillagok! A Tejút a Földre öntve,
a lábunk előtt hever, s mi úgy tocsogunk benne,
mint hálátlan kölykök az asztalról levert levesben,
s nézünk egymásra, ellentétes pályájú, idegen
égitestek; szemünkben meteorok lángja, fekete
lyukak  mindent elnyelő, szöktető haragja. Szöknék,
mint a fény, zuhannék önmagamba, az esemény-
horizonton túlra, egy atomnál is kisebb, láthatatlan
középpontba; menekülnék téridő-alagutakon át
távoli galaxisokba, mennék! Mennék. Ha nem
rántana vissza a veled közös valóságba,
mint veszett kutyát a hűség lánca.

Közel az ég, pehelykönnyű az este.
Ha szavainknak nem lenne súlya,
megállnának a levegőben, mint
légüres térben az élesre fent gyilok.

2012. október 11.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-05 22:29:50
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-06 13:45:21