Rímek (hit)

Ismeri a marha,
Hogy milyen gazda barma,
A szamár is hogy merre,
Ha már haza menne,
De a népem nem tudja,
Figyelemre nem futja.
***
Skarlátpiros bűneitek hófehérek lesznek,
A vérszínű karmazsinok gyapjúszínt felvesznek.
***
Jogossággal váltatsz meg,
S a megtérés, ha igaz, megy.
***
A csemete ama napon,
Ékes lesz és dicső nagyon,
S a föld gyümölcse nagy és díszes,
A maradéknak igen ízes.
***
Jaj nekik, kik gonoszt jónak,
Elferdített dolgot mondnak,
Kik keverik a napot, s éjt,
S keserűen nyelnek kéjt.
***
Szent a Seregeknek Ura,
Dicsőségét a föld tudja.
***
Fogan a szűz, s szül fiat,
Kit Immánuelnek hivat.
***
Míg haragja van neki,
Kezét le nem engedi.
***
Származik egy szál vessző
Az Isai törzséből nő,
Virágszál a gyökeréből
Felnövekszik az öléből.
Az Úr Szelleme rajta nyugszik,
Megismerésére buzdít.
Bölcsesség és értelem,
Tanács, Istenfélelem,
Hatalomnak Szelleme,
Ilyen kedves jelleme.
***
Születik egy gyermek,
Adatik nekünk egy fiú,
Az Ő vállán a terhek,
S uralmától nem lesz híú.
Az Ő neve lesz csodálatos,
Erős Isten, hű tanácsos.
Uralmának nincsen partja,
Örökkévalóság Atyja,
Békéjének nem lesz vége,
Erőssé lesz Dávid széke,
Jogosság és igazság
Mindörökké megtartják,
Mert az Isten szereti,
Békességet ad neki.
Elveszi a fátylat rólunk,
Mely minden népet borított,
S a takarót, mely fedte mindet,
Lehúzza, mert szorított.
Elveszti a halált végleg,
S letörli a könnyünk,
Gyalázatunk többé nem lesz,
Víg napokat töltünk.
***
A szorongásban kerestek,
Imádságot szereztek,
Hálaimát rebegtek,
Mert ostorodat letetted.
***
Megelevenednek holtak,
És holttesteim felkelnek,
Kik porba hulltak, felélednek,
S énekelve felmennek.
***
És lakik farkas báránnyal,
Párduc kecske párjával,
Borjú, kölyök oroszlán
A barommal poroszkál,
S egy kis gyerek őrzi őket,
A barátságos legelőket.
Boci medveboccsal fekszik,
Az oroszlán szalmát eszik.
Csecsemő kacag a kígyón,
S kisded kurjant felé hívón.
***
Isten az én Szabadítóm,
Bízom és nem félek,
Erősségem, énekem Ő,
Szabadító Lélek.
Kútfejéből nagy örömmel
Merítem a vizet,
Szabadító Úr az Isten,
Ő örömmel vihet!
***
Sionba egy követ tettem,
Erős alapot vetettem,
Próbakő ez, drága szeglet,
Ki Benne hisz, már nem visz terhet.
***
"Beteg vagyok!" - nem kiált fel,
Senki, aki benne székel,
Ki benne lakik, bátran lépdel,
Népe bűnbocsánatot nyer.
***
Akkor a vak szeme lát,
S a süket fület megnyitják.
***
És lesz ott ösvény,
lesz ott út,
Szentség útja,
tiszta kút.
Tisztátalan nem megy rajta,
A bolond se tévedhet balra.
***
A megváltottak megtérnek,
Ujjongva ők beérnek,
Nem lesz több kín nevükön,
Örök öröm fejükön,
Nem hisznek a halálnak,
Vígasságot találnak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-11 10:39:28
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-11 10:39:28