Avar

megsárgulnak majd a nyárfák levelei, amikor
egy éjszaka hirtelen hideg ereszkedik rájuk, s nem
levelenként, ahogy a boldog fák, hanem egyik napról
a másikra válik sárgává az egész erdő, és az erejét
vesztő napon elengedik ágaikat a végelgyenge
levelek. tétova zuhanásuk végeztével a friss
avart hizlalják, hogy aztán barnává szikkadva
zörögjenek lábam alatt a halott levéllemezek;
törjenek, morzsolódjanak, apró darabkáik
alattomosan kerüljenek cipőbe, szúrjanak át zoknin,
kellemetlenkedjenek, s járjak bokáig
a száraz avarban; vagy ha esik, fényesedjen,
mélyüljön el a színe a sok lehullott levélnek,
legyenek egészen sötétek, nyálkásak, csúszósak,
áztassák el lábbelimet, ahogyan kószálok
az erdőben, rejtse el az avar a kisebb gödröket,
amikbe belefekszik a víz, s toccsanjak beléjük, mert
már úgyis mindegy lesz, mindegy, szúr vagy áztat,
egyedül leszek, mint isten vagy a fákon az a néhány,
fejét forgató, egyébként merev madárteremtmény;
s legyek még inkább egyedül, még inkább
idegen, és ha a felhők mögül a késő délutánba hullik
a nap, akkor úgy szűrődjön a fák közt a fény, mintha
értelme lenne, mintha lehetne még; s ha felszáradnak
a vizek, és bottal belétúrok az avarba, lássam a tavalyi
levélréteget, a tavalyelőttit, mint régészeti lelet
mutassa évgyűrűit a vastag, kövér avar, de alatta
a föld akkor is nyálkás maradjon, nedves
és hideg, undorító csúszómászókkal, kukacokkal,
gilisztákkal, bebábozódott életekkel, halálokkal, ha
nyár lesz, mert akkor meg az új lombok árnyékolják
majd a talajt, és nem tudhatni, hol az avar alja,
és honnantól termékeny föld a rohadt levél;
és egyedül járom az erdőt, és az avar szúr
és áztat, és számolom a nap forgását az égen,
és a madarak elijednek, messzi szállnak. és csak
az isten gubbaszt valamelyik nyárfa tetejében.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-13 18:01:54
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-13 18:01:54