A KOPONYÁK HEGYÉNEK SZERZŐJE DEDIKÁLT

"súlyos várakozással, amit még írnia kell"

Helyhez kötött lett Ő is,
ki barátnak titulált,
a Koponyák hegyének
érzékeny szerzője,
bolyong vagy ítél valahol odaát,
Isten trónusánál.
Énmagam maradtam, sűrű adóssággal,
erőt gyűjtve arra,
nekiveselkedjek élete műveinek,
de a bú, a baj torlódik időmben!

Egy késő-esti falu-falu közti túrán
- a csonka Hold alatt –
beszélgettem vele képzeletben,
hogy: ’ A világot mindig elveszejtik,
de kell kezdeni valamit,
megváltani szükséges újra és újra,
szüntelen küzdelemmel és kínnal –
hogy legyen mindig jobbítható, ami rossz.’

Itt tartottunk a „diskurzusban”,
midőn vizes kátyúba léptem,
s  estemből kelve a lakáskulcsot
kiejtve kezemből, sokáig kerestem.
(Épp az elhagyott sírkert mellett.)

Reflexeimben is fájtam Pesten is előtte,
az Izabella utca és a Szondi sarkán,
ülve a trolibuszon, akkorát feszültem  az ülés-padló között, lábbal,
noha nem tudtam még ---
s talán – a Rádió bemondta –
az lehetett halála napja.
Aztán kitelepítettként,
szakadtak belőlem a könnyek, -
előttem a temetési meghívó…
’Talán meghalt egészen?!’ –
kérdezték rézsútosan;
falun közelebb az Isten,
jobban értenek a kegyelethez.

Kedves barát, Ördögh Szilveszter,
köszönöm a sok elemző-okító levelet,
a számos megjelenéseket,
a beszélgetést ott, a szerkesztőségi szobában,
köszönöm a színdarabot ’83-ban a Radnóti Színpadon,bár
nem nézhettem a második felvonást,
mert a beépült szülői szigor hazarendelt Pestről,időre;
köszönöm a meggyötretést,
amikor agyam kereke csikorgott,
mert az Ön soraiból a mesterség szólt a kései költősuhanchoz:
„egyszerűt egyszerűen”,
az EMBERhez s az ISTENhez írjon,
s ne a maga félbonyodalmait, félbolydulatait írkássza meg -.
Isten a fényben! – szöveg a papíron!
Én: intuitív  virrasztásban –
most: 2o1o. március 13-án, Tatán,
száműzve, albérleti szobán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-21 14:47:48
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-21 14:47:48