A gyulladás asztronautái

Szöveg Szakállas Zsolt Fotogén Rítusok c. kiállításához

ki tudja, honnét érkeznek az orvosságszagú madarak
– sárgásbarna gyógyszeres dobozokba tojják apró fehér tojásaikat
amiket aztán migrénes hölgyek ropogtatnak mint lovak a kockacukrot
a fejfájás hosszú vörös gilisztái kifordulnak orrukból és a gyűrűs
férgek a földbe rágják magukat hogy vörös fájdalmat vigyenek
a bolygó középpontjába mert a fájdalom mindig mindennek a közepébe
kívánkozik – ott a fájdalom a szavak közepén – ott a fájdalom a festmények közepén
– ott a fájdalom minden férfi és női test közepén –
tyúkszem vagy, vagy rózsa? – jösz és hozod magaddal a bőr-szagod,
a hús-szagod, a nyál-szagod, a hús-nyál szagod – a rózsaszín konnektor-szagod,
a szíved egy gyertyalángtól lángra kapott istálló-szagod
és elkeveredik az én bőr-szagommal, hús-szagommal, nyál-szagommal, hús-nyál szagommal,
kényszerzubbonyba szórt hamu-szagommal, szívpitvar szárnyú lámpafényben megsült molylepke szagommal
– tyúkszem vagyok és rózsa – a bolygó fájdalmas, szépséges kinövése és leakasztanak a kacagó falusi kislányok,
és leakasztanak a kacagó városi bőrgyógyászok – és jönnek az orvosságszagú madarak
hogy gyógyulást hozzanak de gyógyulni csak a színektől lehet
és a madarak tojásai fehérek túlontúl fehérek
és az életadó ondó is fehér túlontúl fehér
lásd be üres gyógyszer-fehérség a világ a fájdalom parázsvörös gilisztái nélkül
amibe patinazöldet kell csapni amibe karamellszínt kell csepegtetni
amibe kalapáccsal kell beleverni a kátrányfeketét
kozmikus szín-orgiába kell mártogatni a fehér csontokat hogy tarka
legyen minden halott álma – a túlvilág az ecsetben lakik és minden az ecsetben lakik
gőzölgő kutyák – daganat-matrac – az akasztás fohásza
végrendelet vagy, a demokrácia elkavart poggyásza
test-látás, moszatnyál, perc-hús és kút-pokol
színtelen a halál mi nyomodban lohol
közkampón közcsüngünk közhintán közhányunk
beszélnénk egymással de nincsen tolmácsunk
és közhimnuszt pengetünk a vályú-hárfán de a káosz nem hazudik – egyedül a káosz nem hazudik
– mert a káosz tyúkszem és rózsa
fáj és illatos – belobban és hervad – s ez itt a tabuzóna:
fókavadászok nyúzzák le a saját bőrüket és felöltöztetik a sarkvidéki állatokat
– majd vörös bójákként fürdőznek a hideg, sós óceánban – húsuk megannyi összekapaszkodott szenvedésgiliszta
– a mélybe úsznak megkeresni a világ fájdalmát – ők a gyulladás aszronautái
művészek akik azt hiszik a saját kínjaikkal kioltják a világ fájdalmát
szívükben Krisztus aki zongorahúrokból fon töviskoszorút a fejére miközben
régi etűdöket dúdol s apró hordágyakat könnyezik
Isten most keveri álmaink új színeit a felhőpalettákon





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-08 20:18:53
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-11 21:00:07