P.Howard-hõsõk mai panaszai

Fel a fejjel! Nincs semmi baj! – mondta
Tuskó Hopkins. És jól berúgtunk.

Azóta egyre menekülünk.
Lőnek ránk, kést dobnak utánunk,
futunk a rendőrök és egymás elől,
széklábakba kapaszkodunk védelemért
a világ megveretései közben,
valamint néha uszályni borotvaszappant lopunk,
pedig szakállas lévén nem is borotváljuk magunkat.

Aztán gyújtogató, grillnyárssal gyilkoló
És gyerekmegrontó fanatikusok közt cikázva,
az öldöklő és virtuális képregényeket
tanárian rajzoló-festő fantasztái,
a hitetlen hívők és hívő, baseball-ütős csontrepesztők,
s öldöklő vajákosok sűrűre zárt soraiba ütközve
körbe-körbe rohanunk a túlélhetőség pereméig.

Esetleg – végszükségként - belépünk az égi légióba.
Most ért ide Fred, a Kapitány…
Megjöhetne a Radzeer/Balmoral,
hogy átvigyen a „túlsó partra”…

Szivart vételezünk majd Danang-ban,
nagymennyiségű malátaviszkit,
sok pókerkártya-csomagot,
- védőitalként tíz hektó sör is megteszi -

Bár – ki tudja – lehet: mégiscsak
Átúsznunk kéne inkább a Léthe-folyót

Még mielőtt kitör a nyílt harc
a nyilaskereszt
a sárga csillag
a vörös csillag
a kék madár
a narancs között –

S akkor csak ülünk, magunkban, eldugott kis hazánkban,
Mint anno szegény, meztelen Török Szultán a bárkán…

Előttünk múltunk: „ A Csontbrigád”.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.