Másvilág


Tengernyi ákombákomunk fütyül a szélben
és nem ver riadót a házi áldás,
az égnek nevezett műcsarnok tetőtlen fedőjéből timsó pereg, fejléceink
szokásukhoz híven
kártyáznak,
ott, legbelül, plazmavágóink mind kivételezettek,
könnyűek és könnyelműek vagyunk, küllőinken kisiklik a drogellenes torma,
bezzeg a torna, azt hanyagoljuk,
ablakok sincsenek, a tájak tehát tájszólásban tülekednek,
anyagtalan frázisok kapkodnak utánunk, ha tetszhalottat játszunk,
a friss szendvicsek barátságtalan torlaszaitól sűrűn ugyan, de elférünk,
a betegségdémonok lassú üzemmódba kapcsolnak, kagyló, ha pukkan, s mi gyakran
repesztünk montázságyút, vagy szorongáson iskoláztatott, elejét vesztett kimonót,
oly messze a stég,
hogy fülünkbe celofánként gyűrődnek a kontinensek, itt minden forrás
nomád sorsával elégedett,
megmotozott hajnal, szakíts, ha bírsz: panoptikumot,
mert az eltűnési téboly díszvacsorát rendez azok számára is, kik a földön a még
félkész manószőrökkel előidézték az irigyelt tiplit,

nyakunkon csapnivaló rongytekercset viselünk, melynek
megfejtésére a szent unikornis hivatott,
a sétapálcáink autonómiája frontos időkbe nem ütközik,
taps a hívságos taps, kötözd be gézzel, szájmuzsikán
keresztül áramlik a lápvér, lápvér, lápvér,
a tréfacsináló, magvaváló barack kisminkeli a cápaembereinket, s az első násztánc
reciprok-értékéből nagyokat kortyolunk, mondván, hogy a szeptemberi fán
magzatelhajtó lesz a lampion,

egymás gyúelegyét nem vizsgálgatjuk, s hirtelen dermesztő ínség felel csuklópántjainkért,
nálunk az előítéletek állományában retorikus
kimázolás folyik,
itt rosszul landolni képtelenség, ha mégis előfordulna,
a felszabaduló öntödei hőség rekedt kórboncnokaira rászállna
a bódító sirály.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-03 11:58:36
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-03 11:58:36