Rose

Kemény markú csaplárosnőnek
csapja a szelet egy vásáros árus.
Bár a nő a bajuszos káplárra vár,
a pult mögül a férje árgus
szemekkel lesi, hogy meglesz-e éjjel
az extra bevétel,
hisz mindjárt bezár
a vendégek nélkül pangó fogadó.
A tapasztalt asszony fáradt mosollyal
tart ki a felhergelt paraszttal,
kit a hirtelen jött viszony marasztal,
s az üres kupák kusza sora jelzi, hogy kedve már mámoros,
a nadrágja szűk, az öve túl szoros jóllakott hasán.
A szuka látja, hogy családja e potrohos basán jót keres,
bár gúnyája és szerelme értéktelen,
a szelencéért 10 ezüstöt is megad az ószeres.

Most a pultra hajol,
hogy buggyan a mell,
s a pilla alól az árusnak vermet ás a buja pillantás.
A vásáros ezt észleli, nem az árulást.
Benne az ösztönök mozdította elárvulás tör föl,
és gyomrából a felhörpölt törköly.
Az ígéret, hogy befogad az öl, minden éberséget kiöl belőle.
Hat a kéjvágy és a lőre.
Még utoljára nyúl, hogy egyet igyon,
meglágyult képén cinkos vigyor.
A férj a nejnek int, ő bólint,
s elindul előre





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.