Záró jel [távolodva közelítő szőtt s] Bezárva

                                      „Olyan gyorsan elmúlt az idő hogy
                                      már minden sokkal később van”
                                                                                J. Sartorius


[térben
felejtett aszott bőrszütyő
ben zörgő csontokat cipel
szűnő pillanatból át
egy épp tűnőbe

kezével
hajában babrál tépné legszíve
sebben

de most a hüvelykjével  teker
szálakból gyűrűket mutató
ujjára s mikor végére ér a
hossznak csak egyszerűen kihúzza
ujját a spirál végén hogy

majd egy másik tincs kez
deténél  csavarodjon tovább
egykedvűen

a haj
karikákkal körbe-körbe
mint egy pillanatból
épp eltűnő tér
ben felejtett aszott bőrszütyő –

                     *

a gyérülő fényben ősz

neszez mintha lenne
benne valami zsörtölődik
nyüzsög szüntelen

nem bírja
magába fojtani jót tenne
most

egy snikers szelet

abban
tuti  lehet
valami

a silbak ahogy
sentinelbe átmegy
az nem semmi

katarzis

eljátszik
a gondolat vele képtelen
magának marad
ni

a láthatót mondani
nem kell ma
napság is minden az
ami

a gyérülő fényben ősz
neszez mintha
benne lenne valaki –

                
                   *

szender ül
a múlt pillanatában sírás és
kacagás
bábként hallgat van ki
nem nézett az órájára
távolodik
a megfoghatatlan

lélegző kőfalak
málladoznak
izmaiba szorul a kigyúrt agy
bitófából is készülhet
fogas ha Fortuna szekerén
elsuhan

libikókán billeg
háromból az egyik
szemében dulux színkártya
meggondolatlanul turmixszolja
a jövő képét
ahogy ő látja

felhőterasz szélén
láblógázva ücsörög Einstein
fagyit nyalogat
és ott
fönn se csinál semmi mást
csak ül és mosolyog
és mosolyog nyal – ]






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-21 21:20:48
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-21 21:20:48