Puha szőnyeg

Milyen lehet veled az ágyban, nem tudom.
Lehet, hogy bántanál, megkocogtatnád fogamat,
hogy igazi-e még vagy már pohárban tartom.
Úgy képzelem gyöngéd szerető vagy, lágyan érsz
hozzám aztán vadul, fantáziámban ebben is szinkronok.
Kitalálnám hol ne érjek hozzád, hogy ne fájjon,
hol csak finom simogatás, de téphetlek ha nem bírom.
Te meg szavak nélkül tudnád, hogy fülcimpa, nyakív,
vagy tarkómra kérem a csókod.
Érintéseid ébresztenek hajnalban,
vörös ég lobog a hullámzó függönyön
fák sóhajából merül fel arcod a lepedőn.
Szemem visszacsukom mereven, álomba ringatom magam
és egy narancssárga polós fiúra gondolok, kivel
Szürakuszában találkoztam a múlt évezred elején.
Pazar bálteremben állt valahol négy és fél óra irányában
a karfát fogta lazán míg valakivel bájcsevegett. Aztán egy apró nőt
ölelt és valamit mondani akart a háta de sehogy sem értettem,
hogy mit. Azóta is ezt próbálom megfejteni
ha verejtéktől csutakosan ébredek. Fekete sipkáján
két laza bojt lobogott arca körül, igyekeztem nem rá nézni,
féltem, hogy nem hallom majd amit velem szemben mondanak.
Ó, de rég láttam már, és minden mozdulatára
térdem roggyan ha nem vigyázok.
Varjútollak kavarognak a szélben, egy cetlire felírom
hogy: vaj, kenyér, ásványvíz.
Megnyomom a hívógombot,
halk zümmögéssel magába nyel a tükörfal.
Jól belenézek. Az ördögnek adnám el lelkem,
ha visszatalálnék hozzá, de már nem lehet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-07 19:36:48
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-07 20:05:45