... bocsátás


Most vándorolsz ki abból az utolsó
képből, amelyen még velem
vártál a hullaszállítókra,
hogy életedből végleg elvigyék apád.

Ma már te indulsz, beszállókártya nélkül
csak egyirányú jeggyel, túlra, át, oda,
ahonnan vissza senki nem tér.
Komoly vagy, szótlan, szinte ünnepélyes.

Az össze-vissza járó járatokról
fogalmuk sincs a hangosbemondóknak.
Azon a képen ugyanez az öltöny,
talán a nyakkendő is, nem látom pontosan.

Nagyon készültél, három éve tudtad,
hogy következel, mert elő vagy jegyezve.
A flört is azért kellett a körte alakú
fodrásznővel, hogy bizonyíts magadnak.

Mit is? A kandeláber mellett
állni nekem kell, hozzám jönnek
részvétet kívánni ismeretlen arcok,
neked már senki semmit. Észre sem veszik, hogy

fegyelmezett vagy, nő még a körmöd és hajad.
A szolgáltató hölgy is ott áll, biccent,
tekintetét nagy napszemüveg rejti.
Mint szottyadt körte, erjed már a nyár.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-10 00:04:01
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-10 00:04:01