Ki

„Mit jelent egy fekete kutya megjelenése?,
a fekete kutya egy fekete kutyát jelent”
                                                      Jász Attila

(1)

Régóta kiestél a rád mért szerepből ám ugyan
azt a jól ismert képet mutatod mint mindig is
tetted Változatlansága nyomot hagy bőrödön
csak árnyékod rövidül egyre Hátad mögött ki
beszél az idő végleg összekeverednek a szálak
és járhatatlanná válik valamennyi elképzelés  
A térről eltűnt a vén platánfa van viszont szél
forgó Arcokon dermedt döbbenet


(2)

hiába igyekeznek megszokott klisébe igazítani
valahol folyton túlléped a határt Feszíted a húrt
Szakadatlanul kiilleszkedsz pedig ilyen szó nincs
te mégis belefogalmazod de tudhatnád már jól
a szokatlan mindig gyanús Összezár mögötted
minden tekintet Pusmogás a nyílt szín fonákján
A hagyomány végül szétszivárog Egy ismert kép
másolata mint sellak a sajátodon


(3)

Megmondják mit tegyél mégsem vagy képes
rá Célzott irány kellene de mindenkinek más
az elképzelése Időről időre helyet cserélnek  
szerepek és szereplők ismerős nevek Csupán
a fázósan magányos fák maradnak idegenek
Járatlan dűlőút mentén valakinek az emléke
eszedbe jut A táj széthullik színekké illatokká
Homályos árnyalak araszol a porban


(4)

ismeretlen kutya vánszorog nyelvét lógatva
egyre közelebb érsz hozzá de csak a legutolsó
pillanatban vesz észre Leül fejét feléd fordítja
hosszasan figyel tanulmányoz nézitek egymást
Zavarod nem tágít mellőled akár az árnyékod
megnyugtatóan követ nyárfák idegen sötétjén
át hol porladó nyomok között olajos tócsa fel
színen falevél lebeg


(5)

Hirtelen kanyarral térsz le a járatlan útról
füvek görbednek a nem várt súly alatt Itt  
léted nem rögzül A táj szakasztott olyan
lesz utánad mint amilyen előtted is volt
Egybeforr valamennyi kettéhasadt árnyék
elnyugszanak a felriasztott hangok Köréd
zárul a tér szívverése Megcsillanó sötét
üvegszilánk


(6)

az évszázados porban A valaha volt ház
eléd táruló képe torpanásra késztet Idő
közben elvadult a kert tűnődsz de csak a
természet újraszületését látod Pár túlélő
gyümölcsfa rád ismer rozsdafoltos leveleik
kapaszkodása árnyékágaikon reménnyel
tölt Almaillat lüktet Minden a helyén épp
csak te hiányzol





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-17 08:18:28
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-17 08:18:28