Kisfiamhoz

Örökül hagyom neked a szelet,
A nyári esték langyos leheletét.
Az őszbe belefáradt leveleket,
S a reggelek hűvös permetét.


Az utcákon elhaladó autók zaját,
A hegyek roppant kőtömegét
Az elmúlt szerelmek sóhaját,
Egy hosszú nehéz ölelést.

Neked adom majd a színek
Végtelen kavalkádját.
Íztelenségét a forrásvíznek,
S a patakok lassú folyását.

A felhőket is mind reád hagyom,
És az édes anyanyelvet.
Az öregedő asszonyarcon
Az újjáéledő jókedvet.

Tiéd lesz majd minden álmom,
S az esőben megázott föld szaga.
A friss hóban húzott szánon,
Egy kisgyermek csengő kacaja.

Őseink emlékét is megkapod,
Meg a vadvirágos réteket.
Az akácfák köré gyűlt apró
Szorgos erdei méheket.

Az együtt töltött éveket,
Néhány álmatlan éjszakát.
S örökül hagyom majd egyszer
A melletted virrasztó anyát.

Mindent ami csak vagyok,
Őrizz meg magadban mélyen.
Egy fényképen az arcom,
S füledben szívverésem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-11 16:18:26
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-11 16:18:26