Gólya-hír

Végre hírt kaptunk a gólyától,
hogy hozzánk is jön,
mert másokhoz már hányszor!
És mi örültünk, meg tapsoltunk,
meg ugráltunk míg bírtunk.
És másoknak is elmondtuk, és ők is
ugráltak meg tapsoltak, mert bírtak.
Aztán meg vásároltunk,és válogattunk,
meg vásároltak, és válogattak.
És mi díszítettünk, közben ettünk,
meg gömbölyödtünk, végül nem is
ettünk, csak gömbölyödtünk.
Majd felkészültünk, és befeküdtünk,
meg szóltunk, és ők is szóltak,
és vártunk, meg vártunk, és féltünk.
Majd megszenvedtünk, és sírtunk,
és nevettünk, meg dicsekedtünk,
és ők is dicsekedtek, meg sírtak.
Aztán hazamentünk, és etettünk.
Mi nem ettünk, mert csak sírt, és sírt.
Aztán lefektettünk, mi is lefeküdtünk.
Aztán fel is keltünk, mert csak sírt, és sírt.
Aztán semmit nem értettünk, de etettünk,
meg pelenkáztunk, meg etettünk.
Aztán már nem is sírt, épp csak ordított.
És mi átöleltünk, ringattunk meg sírtunk.
Reggelre holtfáradtan lepihentünk,
hogy öt perc múlva felkelhessünk,
mert ő csak sírt, és sírt, és sírt.
Aztán gólyát kerestünk, de nem leltünk,
pedig megakartuk kérni, hogy vigye vissza.
Aztán meggondoltuk, hisz mégiscsak a mienk.
Ő továbbra is csak evett, meg sírt, majd sírt.
Akkor ráfogtuk, hogy rossz gyerek ez.
De azért továbbra is gyönyörködtünk,
hogy milyen szép a kis keze, meg lába,
meg az a száj, na és a haja!
Biztosak voltunk benne, hogy más még
nem látott hasonlót sem.
És ő csak sírt, és sírt, meg aludt.
Míg aludt mi ötleteltünk: biztos a hasa!
Nem lehet, hogy a foga? A foga?
Még csak most született!
Akkor a hasa, vagy csak utál minket.
Gyötrődtünk, meg rágódtunk, meg
Ringattunk, és közben álmodoztunk
hogy végre csend lesz.
És akkor felugrottunk, és elrohantunk,
és visszajöttünk, mert tápszert vettünk.
És ízlett neki. Hogy mennyit evett!
És aludt, és evett, meg mosolygott,
meg cseperedett, és mi ráeszméltünk
csak éhes ez a gyerek!
És mi etettünk, és ő csak evett, és aludt,
és mi is aludtunk. És öleltük, és csókoltuk,
és tudtuk, hogy nem vagyunk mi olyan rosszak..
Most már lépeget, labdát dobál, puszit ad.
Átölel, nevettet, néha megríkat.
Ha sétálunk, és egy gólya arra száll,
intünk neki, és megkérjük arra,
hogy ha lehet egy ideig másoknak üzenjen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-12 02:18:37
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-12 02:22:49