csendes

a falakon a díszek, pont olyan kaotikusak, mint az agyam.
ezt nem én mondom, hanem egy vörös göndör hajú lány mondja.
ő volt a sokadik, akit ide hoztam, de az első, aki épületfalakhoz
hasonlította a lelkivilágomat. ezt hívom baráti falhozállításnak.

a krimó pont olyan képmutató, amilyen én is: zűrzavarosnak álcázza
magát színes rongyokkal, falra felszögelt székkel, üres tévékerettel,
plüsskutyával, basquiat repróval, arany csillárral, meg minden más
cuccal, amit a lomtalanításkor kibasztak az ablakon a budapestiek.

valójában megtervezett az egész. olyasféle sikk, mint kétezer-ötben
a cccp-s mackó felső volt, meg a trapéz gatya a retro hullám idején.
azoknak szól, akik csak pénteken hajlandóak elővenni a "művészlélek"
délibábot a farzsebből, vagy akkor ha épp szezonja van a feelingnek.

én is ezt az illúziót árulom azoknak akiket ide hordok: nagyokat sörözünk,
beszélgetünk, tét nélkül megváltjuk a világot közben meg bebaszunk.
elhitetem velük, hogy mi a nagy büdös valóságon kívül vagyunk. hazudok,
de mentségemre szól, hogy nem őket akarom átverni, hanem saját magamat.

2018.01.23





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-29 05:26:38
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-29 08:05:17