SÍK, BALEK



A fejünkre mért skalpolás vámköteles,
alig várom már, hogy haza gyere és felmutasd letépett gyümölcseid, nem sejtem, ki vagy,
te sem ismersz valami jól,
majd csak összeszokunk megint, mint mindig,
én nem tudom, zsaludeszkák közé fektetik-e a kalandorok a baseballütőt
mielőtt eldől a sorsa,
kész katasztrófa odaégetni a lángost,
felizgat a jogar és nemtelen képmása, a tulok, gyere már haza, légy szíves,
nálunk a kiruccanás kényszerzubbonyt szopogat,
űrmértéke nincs, súlya a montázságyúkkal vetekszik,
vérezzetek el, ti otthontalanok,
a szóvivő nem tűri, ha elkésnek a tagok,

az elszabadult végtagok most egy bombát helyeznek el a csomag-
megőrzőben,
csak icipicit fogok robbanni, - mondja némi tájszólással a hangjában -, különben luxus- körülmények között a bárpult elbitangol, suttogod majd némileg félszegen
amennyiben megérkezel,
a szó legnemesebb értelmében mészáros ő, a bomba,
nem használ egy nőnek, ha lebontva hordja kontyát,
alig várom már, hogy haza gyere, spongyát a történtekre,
a pangásba hosszú körmeidet meríthetnéd,
észveszejtő csatáinkban a rángás ránk törne, ekkor véletlenül lelökném a csikktartó
dobozt, mitől a szegény asztronauta lebucskázna a hold szarváról
és felrobbanna a kibiztosított bomba,
ó, világosság!

Vágd le farmerod szárát, később kosarazunk, csak gyere már végre haza,
útközben megspórolhatod a naftalin árát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-19 08:22:43
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-19 08:22:43