Antropológia

Johann Georg Hamann emlékére

1.

Minden reggel újszülött az ember,
este meg hulla.
Olykor nehéz kedvet beszerezni
a nap elején. El kell hitetni a bensővel,
hogy érdemes legyőzni a külsőt.
Fantasztikus, hogy eddig ezt nem
vette észre. Pedig ez az apró
igazság-darab mindig is ott hevert
a szobájában. Egyenesen az ágyban.
Felelőtlenségnek tűnt, ha nem aggódik.
Mint az önsajnálat, ugyanolyan becsapás
a cinizmus is.

2.

Annak idején az iniciálék tövében volt áhítat.
Egy kis megspórolt idill.
Még ha hamis is, jól esett a szívnek, hogy ég.
S a küllem volt a dolgok hitele. A keret.
Olykor azonban a kódex visszabeszélt, mint a nyelv.
A mondandó megkérte a szereplőket, artikuláljanak szépen,
mert a kulisszák mögött nem mindenki ért a kvantum nyelvén.
A diktátorok néhány rémtett után a történelemre fogták,
hogy ölni muszáj. Nabukodonozor azután megtért.
Nagy Sándort elvonási tünetek gyötörték.
Lenin depressziós lett. Nietzsche megbolondult
az Antikrisztus megírása után. Hiába volt okos.
Mozart nagyon nehezen élt, pedig elképesztő zseni volt.

S talán nem is hallottak a legnagyobb nyereségről,
ami Pál apostol szerint az istenfélelem.

Megelégedéssel nyakon öntve.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2018.04.
Feltöltés ideje: 2018-04-23 10:52:25
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-23 10:52:25