Kocsmai körkép (a javítás javítása)

Az élet vize borrá vált.

Istent hazaküldtük.
Mózes nyolcnál abbahagyta a számolást,
a Delilákról mállik a szépség,

s bár Noé még keresi a párját, nem bennem találja meg.
Én továbbra is Jézussal sugdolózom egy újabb korsó forralt bor fölött.
Talán még kellek neki!

Sámson haja a vécédeszka alá szorult,
miközben könnyíteni próbált magán.
Egy irgalmas szamaritánus próbálja épp kiszabadítani.

Jónás röhög. Már nem csak ő vicc tárgya ezentúl.
József meg épp kerüli a szemkontaktust a testvéreivel.
Megint összekaptak valamin. De a szabály, az szabály!

Kamerával őrzött intézmény, semmi bunyó!
Dávid Góliáttal csocsózik.
Éva meg csak sír, hogy: Ádám! Hol vagy?

Néhányan prófétának hiszik magukat egy pár feles után.
Hírnökökként járnak fel s alá.
Evangéliumokat írogatnak, Márk, Máté, Lukács és a többiek.

Pál meg persze mosolyog.
Összenéz Péterrel nevetve, hogy
úgyis ők döntik majd el, mi kerül kinyilváníttatásra.

Johanna is szenved. A többi Annával együtt
szalmaszálba kapaszkodva látják a jövőt.
De ők legalább még látják!

Én meg csak iszom. Mosolygok rendületlenül Jézusra,
miközben észre sem veszem, hogy ő
csak Máriáról beszél.

Egy pillanatra elhomályosodik a tekintete.
Isten felől kérdez, majd
szomorúan lehajtva fejét utánamegy.

Nem követem.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-04 18:11:44
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-04 20:23:10