Búcsú a nyártól

Esőfüggönyön át búcsút int,
az aranyló nyár, s tovatekint.
Hideg permettel, fázó széllel
kalapot emelt az ősz egy éjjel.
Sárgásbarna levélkabáttal
betakar hulló aranyával.
Nem tudni még, milyen ízűek
lesznek későn ért gyümölcsei.

Meleg déli szél már nem kavar
könnyű port-utunk mentén avar.
Latyakos, bordó leveleket
emelget az északi fergeteg.

A gyerekek már korán reggel
sietve iskolába mennek.
Táskák nehezek, hátukat
húzzák s nyomják galambvállukat.
Jobb volna maguktól ébredni
puha ágyból pihenten kikelni.

Kendős nénik vén kosarukat,
fázós kézzel tétován fogják.
Bácsik ásókkal egyengetik,
konyhakertjeiket temetik.

Kutyánk újra házában pihen
már nem akarja, hogy bevigyem.
Fázó virágom szirma lassan
kőre ér a hideg teraszon.
Pár télikörte-ág szegi fel
fejét, a nyárvégi ég felé.

Vizeink némák, sötétkékek.
nem fürdik már bennük senki sem.
Felszínüktől a zajos élet
iszap-mélyre költözik télre.

Füveink száraz fakózöldje
nyári tüzeink békés csöndje.
Az égbolt hamar besötétül
ablaktalan függöny szemgödréül.

Esőfüggönyön át búcsút int,
megy aranyló nyár, tovatekint.
Meleg esővel, fázó széllel
emel kalapot az ősz egy éjjel.
Sárgásbarna levélkabáttal
betakar hulló aranyával.
Nem tudni még, milyen ízűek
lesznek későn ért gyümölcsei.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-25 19:51:18
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-13 20:57:37