Versgyerek

Észre sem veszed, amikor megfogan.
Egy reggel furcsán, émelyegve ébredsz.
Teherként cipeled. Mintha valaki köveket
dobált volna beléd. Hánynád ki. Löknéd
félre. Hajtanád el, mint megesett lány
a nem kívánt életet. Minek tartanád meg,
tiltakozik benned egy hang, ez már
a sokadik. Minden magzatnak joga van
az élethez, felel rá egy másik, ha nem
elég erős, elvetél magától. Ő győz. Aztán
izegni, mozogni, lüktetni, rúgkapálni kezd.
A szíve egy ütemre ver a tiéddel. Belőled
él, míg ki nem hordod, a világra nem kínlódod.
Aggódva követed az első lépéseit: ahogy
csetlik, botlik, elesik, feltápászkodik, újra
elesik. A gügyögése szöveggé formálódik.
Bátrabb lesz. Egyre nagyobb önállóságra
vágyik. Ha elég erős, elboldogul nélküled is.

2014





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-07 21:21:35
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-07 21:21:35