Egy asszony élete


Áll egy ház a falu szélén,
Ajtaja nincs zárva.
Ereszében fecskefészek,
Ablakában mályva.

Pajkos szellő, mint kiscsikó
Udvarán cikázik.
Kút mellett a kis barackfa
Először virágzik.

Viharfelhők gyülekeznek,
Beborul az ég is.
Konyhájában a
gazdasszony
Épp vacsorát készít.

Macskája már nyalja bajszát,
Felugrik a székre.
Kiszolgálná inkább magát
Ahelyett, hogy kérne.

Komoly tekintettel kérdi
Ételt akarsz lopni?
Eredj innen te mihaszna,
Menj egeret fogni!

Előbb azért csak neki szed
Tele meri tálját,
Egy falattal sem csalná meg
Hűséges barátját.

Ketten élnek ők mióta
Fiai elmentek,
Megélhetést távol tőle
Másfelé kerestek.

Évente, csak egyszer mennek,
Mindnek sok a dolga.
Mennének ők gyakrabban is,
Ha idejük volna.

Nagy örömmel készülődik,
Ünnepnap az nála.
Tiszteletükre megterít
A tiszta szobában.

Előkerül a daráló,
Dió, mák, a zsákból.
Túró hevül a tűzhelyen,
Minden a javából.

Rétes is lesz vacsorára.
Tudja, hogy szeretik,
Édesanyámé a legjobb,
Mindig emlegetik.

A macska is ott sündörög.
Előbújt vackából,
Mint ki szeretné kivenni
Részét a munkából.

Rég nem volt már ilyen boldog.
Végre viszontlátja,
Szíve kincsét, három fiát
Ó de nagyon várja.

Túl sokáig nem időznek,
Két nap és szaladnak.
Ígérik, hogy legközelebb
Majd tovább maradnak.

Mosolyt erőltet arcára,
Pedig szíve vérzik.
Számolhatja a napokat
Újabb hosszú évig.

Nem számíthat senki másra,
Csak saját magára.
Dolgos két kezét a hajnal
Már munkában találja.

Rózsalugasban a padon
Szeret üldögélni,
Esténként, ha tiszta az ég
Csillagokat nézni.

Így telnek a napok, hetek,
Hónapok és évek,
De az együtt töltött idők
Mindig nagyon szépek.

Őszbe fordult már az idő
Lassan itt a tél is.
Idén valahogy nem várja,
Talán kicsit fél is.

Mostanában néha szédül,
Ereje is fogytán,
És a kútról friss vizet is
Nehezebben hoz már.

Elhagyatott árva kis ház,
Nincs már aki óvja,
Omladozó kéményére
Fészket rak a gólya.

Ereszében fecskefészek,
Ajtaját szél vágja.
Visszatérő fecskemadár
Hányszor körbejárja.

Pók lakja már csak a házat.
Fel és alá mászik,
És, hogy unalmát elűzze
Hálójával játszik.

Gaz verte fel a kiskertet
Virágai árvák.
Dolgos kezű gazdasszonyuk
Mindhiába várják.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-03-30 18:50:45
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-31 11:30:19