Fotogén
árnyékomba tegnap beleálltam,
hogy jól lássam a fényt,
melyben nem vagyok jelen –
vagy a hiányomat lássam ott,
ahol csak emlékezem,
milyen volt a múlt,
a néma diafragmán átégett
fotogén történetem.
gondolkodtam, miből építjük a falakat
ha idő nincs, mindez csak illúzió –
kételkedtem…
és ha sodródnék, mint túlexponált pillanat
átlépek-e magamból az énbe –
jelenből a fénybe, mert ez volna jó –
látom-e belül azt, mit kívül rögzít
egy jelenkori fényérzékeny stúdió?
tükörben fényképeztem magam:
de hogy elkapjam az arcomat,
fénysebességgel kell tennem,
különben a jelen már nem az –
s a tükörnél csak álltam,
nem ment, bár exponáltam –
a pillanatot rögzítettem, nem a valót.
a felvételen tehát más van –
vagy legalábbis másnak látszik.
akkor akit látok,
biztosan nem vagyok az.
de akkor te kit látsz?
és ki az a másik?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-04-30 11:56:34
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-30 11:56:34
