Összefonódások

a csendes parti dal végül
némán lüktetve örökre elül –
halászhálóban vergődik a bánat

jogfosztott betegségben szenvedek
és törvénytelen a jogorvoslat –
a gyógymód létezik
de minden elvet alááshat

az éjszakában megnyúlt ablak
hanyagul ásítja rám szárnyait
nehéz mozdulatokkal nyúlik az este
és a város fáradt teste megszüli
a kikötő sós árnyait

csitulnak már a hullámok
melyeket a csészében
egy mokkáskanál vetett –
kávéillat csilingel
éles porcelánmagányban –
benne könnyedén fürdőzik a képzelet

érkezésed az ajtókeretre feszül
sálad kockás pitonként terül szét
körös-körül élénk-ívű válladon

azt mondtad csak az számít
hogy szeresselek
mert jól még nem csinálta senki –
hangszálaid csendes erdők
szemed gödrében a párás felhők alatt
révbe igyekeznek a csónakok

csak azért csalok én is
a szélbe sós maró könnyeket
hogy lemossák arcunkra vágott
ablakokról a hűvös jelent –
az üvegre lőtt sebeket
így majd tisztán látjuk holnap
a ma hova vezetett

nem tudom a tükörben magamat látom-e
vagy belőlem valaki ott áll még velem
a tárgyak mindig bölcsek –
megadón legyintek mert kételkedem –
s ők összenéznek mögöttem

hasadt rongyokban lóg le a nap
az öregek mind padokon ülnek
egyikük a gyerekkorról mesél –
nyújtózik a Nagyerdő és felébred –
valahonnan levendulaillatot hoz a szél

párafelhő szűri a ragyogást
a faliképeken szilvaszemű az óceán –
a sirályokon szakadt ruha tapad

arra gondoltam
ma éjjel párnafákra fekszem
hogy a pihenés ne sebezhesse fel
sínek között a testem
és kárt ne okozzak magamban –
és hogy majd kövirózsákat ültetek
hogy kemények legyenek mint én is –

akár kerti pillanataim –
egy sziklává lassult hintaágyban





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-26 09:23:12
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-26 22:02:07