Egy belső amulett

Jegyezd meg jól az évet,
a napot, hónapot,
a percet, másodpercet,
a jó pillanatot.
Jegyezd meg jól a várost,
utcát, házat, szobát,
mintha már utoljára,
úgy pásztázd újra át!
A tárgyak pontos színét,
méretét, anyagát,
bízd emlékezetedre
a dolgok zamatát!
Szorítsd a tenyeredbe,
szagold, ízleld, viseld!
Amit már megkóstoltál,
csak annyi a tied.
Ne vesszen ködbe semmi,
jegyezd fel jól magadnak,
s ha senki meg nem hallgat,
motyogd a csillagoknak!
Ha felnézel, emlékezz:
lyukas az égi bársony,
de te csak kutass bátran
a pincében, padláson.
Bizonyítsd: hallasz, láttál,
igazold: nem vagy néma!
Egy szót sem ejt ki torkod?
Hát vésd a kartotékba!
Mikor már nem lesz semmid,
s a hullám elragad,
sok apró homokszemből
gyúrod újra magad.
Mikor majd végre megjön
a végső üzenet,
ne félj, ne bízz, ne álmodj:
járd körbe kertedet!
Betanult titkos térkép,
Egy belső amulet –
Mondd újra, újra, újra:
Ez megmaradt neked.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A látható hiány (Nagyvárad, 2014)
Kiadó: Várad
Feltöltés ideje: 2019-08-26 21:38:01
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-26 21:38:01