Az élet megy tovább

Az élet megy tovább.
Mert az élet már csak ilyen.
Időnként átgázol egy két világháborún, elegánsan sasszéz bájos népirtások között, ugróiskolázik atomhidrogéneneken, és közben megy, hisz nyomában a biológiai csodafegyver: az én, te, ő.
Mi.
Az élet megy tovább.
Félreállsz, elmegy melletted, még csak nem is köszön, miközben megfeszítenek,
de nyugi a kutya nem fog emlékezni rád, ha csak nem Isten fia vagy, ám valami okból kifolyólag ebből manapság igen kevés akad.
Talán félreálltak valahol ők is, hogy ne tartsák fel az életet.
Csak lassan már félreállni sincs hova.
Helyet kell könyökölni a megtört szívek és belegázolt lelkek masszív kis csoportjába egy fényesre nyalt talpalatnyi helyért, vagy vesén térdelni egy-egy kínhalált halt mártírt, hogy húzza már arrébb boldogulandó ülepét, esetleg válasszon máglyán elégetést, legalább életútjának végbeli porától könnyeznek kicsinyt az emberek, ha már az élet sava borsa ez.
Az élet megy tovább.
Beleidből sálat horgol unokáidnak a törődés, a szeretet csókalakú fasírtot darál szívedből Valentin napra, agyadat kiporciózzák zóna adagra, énedből gyertyát öntenek a boldogoknak, hisz lelki szegények tiétek a mennyeknek országa…Mind.
Örökké.
Á, nem.
Most.
Az élet megy tovább.

Menjen!

De belesántulna vajon, ha elvétve, nagynagynagy ritkán beiktatna egy-egy lassító állomást, ahol megnézhetném alaposan, hol nem szállhatok le megint, és ha már vészfék nincs, legalább néha a csengőt meghúzhatnám.
Kétszer…, kicsit.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-21 21:14:26
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-22 11:09:02