a repülős játék balladája

bevallom hogy a repülős játékot én találtam ki
míg a feldöntőset például a fiam
akinek öt éves korában még mindig a testem volt
a kedvenc csúszdája mászókája hintája futópadja
és daruja

aki nem egyszerűen csak játszotta ezeket a játékokat
de a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel
szertartást csinált belőlük
és nevet adott nekik
a végtelen számú ismétlés során

nem csak ugyanúgy de
mondjuk a franciaágynak ugyanazon a meghatározott pontján

(múltkor nem itt volt a fejed és a lábadat sem így hajlítottad)

helyezkedtünk el

szóval a fiam bizonyos értelemben csan vagy zen
növendékké próbált nevelni engem

és ahogy a japánoknak teaszertartásuk úgy
nekünk almaevő szent ceremóniánk lett

a nyakamba ül
mindig egyet harapunk
ő én ő én ő

szóval a repülős játék ötletével én hozakodtam elő
kezdetben
csak egy-két párnát húztam lábaim közé a fiam meg bevackolódott
mi lesz mi lesz

az öreg egymotoros géppel nekiiramodtunk a mezőn
valahol a tenger és a kék hegyek között
amikor felbőgött a motor és repülőnk kíváncsi orra a felhőkre szegeződött
a fiam már izgult és nevetett

egyre több párnát hozott
pokrócot takarót
micimackót és malackát is
öveket bekapcsolni indulunk hahó

a felhőkön át részeg bukófordulókkal

és megdöntik a gépet a vad széllökések
balra jobbra úúúú
most megint jobbra
apa

és a fiam életében először elcsodálkozott saját heves érzelmein
amikor a szél az anyja térdéhez döntött minket
össze-vissza puszilta azt a a farmerbe bújtatott térdet
én úgy élvezem ezt a játékot anya
kiáltott álmélkodón

és alkonyodott már és a sötétben akart tovább repülni
hogy lássuk berlin london chicago fényeit
a csillagos eget
kapcsoljuk be a robotpilótát és dőljünk hátra

én meg egyszercsak azt mondtam hogy leállt a motor

gondoltam legyen egy kicsit izgalmasabb a játék hisz
van olyan hogy a motor leáll és csendben siklik a repülő
azután fél perc múlva ráadjuk a gyújtást
a propeller újra forogni kezd

de erre már nem jutott idő

a fiam mint egy kis pocok
villámgyorsan ugrott ki az ölemből és a hátam mögött összegömbölyödve
kezét a fülére tapasztva kiáltotta hogy

soha többé nem akarom játszani ezt a játékot
utállak apa utállak
(még egy dolog amit először mondott ki életében)

és sírt és ellökte a kezem és
nem engedte hogy föléhajoljak
mert ő már tudta igen addigra tudta sajnos
hogy az apjának nincs elég esze

hogy az apja nem is értette miről szól ez a játék
hogy nem a vakmerő repülésről
hanem a pilótakabin melegéről
a folyamatos átöleltségről
az életben csak elvétve tapasztalható biztonságérzetről
szól

t volna

és hiába szereztem új repülőt
aminek soha nem áll le a motorja
és vettem rá másnap hogy szálljunk fel
tegyünk még egy kört skandinávia fölött

uncsi vagy apa
unalmas ez a játék
koptatott le néhány perc után bocs de
inkább mesét akarok nézni

és az a tökéletes vadonatúj gép egy
elhagyott hangárban áll
azóta is

























Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-04-23 14:41:31
Utolsó módosítás ideje: 2021-04-24 09:23:24