Verdunka

minden reggel hajszálpontosan ébredt
a rituáléit sosem hanyagolta el
mikor az anyja meghalt akkor is betartott
minden lépést íratlan szabálykönyve a fejében
fejezetekre bontva megkövetelte tőle
negyvenéves múlt ránctalan arca nem egyezett
korával frizurája a századelő borbélyainak
keze munkáját idézte a  gondosan formázott pajesz
szép kerek füleit hagyta érvényesülni
szabályos ívet húzva fölötte
teste amin talán zsír sohasem volt elveszve
lötyögött a kék munkásruhában
a gyárba ahol dolgozott olyan mindenesféle
lóti-futi mondvacsinált kertészként
kerékpárral tekert be szinte versenyezve a széllel
útközben megszámolta a piros autókat
ha ötvennél több volt jó nap ígérkezett
ilyenkor beszédes lett
a mondat végét felkunkorította mint a
jófajta kérdéseknél szokás
- hogy van ? ( Gyurka, Kata, Pista, Sára )
kíváncsian várta a választ addig
még a seprű is megállt a kezében
amivel a vasforgácsot seperte ki az esztergapad alól
gondosan felírta az apró papírfecnikre
a munkások által igényelt ételeket
az adott pénzmennyiséggel együtt
aztán száguldott a népboltba
sohasem ment egyszerre két helyre
hétkor az élelmiszerbolt meghozta az árut
nyolc órakor a dohányüzlet
tizenegy felé pedig a patika posta egyebek
kiválóan számolt tűpontosan adott vissza
soha nem nézett az emberek szemébe
sildes sapkáját szorosan a fejébe húzva
leszegett állal járt kelt szája sarkában
biggyedt vigyort  ringatott
sokszor elgondolkodtam rajta
mintha kinevetné az embereket akik
a háta mögött lenéző mosollyal hiszik
különbnek magukat nála
pedig dehogy azok hisz nincs nekik
olyan csodaviláguk mint Verdunkának
órákig el tudta nézni a fáraóhangyák
vándorlását imitálva a gyomlálást
a kukák melletti mélyedésben
a tavaszi levelek táncát a lenfőző üzem mellett
Verdunka néha megnyílt nekem
olyankor felemelte a fejét és valahova mögém
nézett a messze távolba gyöngyszürke  szemeivel
soha nem tudtam elkapni a pillantását
egyszer majdnem vittem neki egy sündisznót
kutyáink elől mentettem meg
aztán lemondtam az ötletről kiszúrtam volna az álmait
ha a gyárudvaron targoncával végigmegy rajta valaki
nagyon megijedt akkor is mikor a tűzjelző sziréna
megszólalt fülére tapasztott kezekkel szaladgált
hiába kiáltottam rá: -Verdunka ne félj!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-05-25 16:21:30
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-26 06:07:34