bárányok hajnala

azt hiszem most már tényleg világgá megyek
bolond itt mindenki
nadrágom foltok rojtos halmaza
ingem nincs  amit magamra vegyek
szandálom pántja elszakadt
nem ismerem a legújabb trendet
kókuszízű látomást kergetek
a rózsaszínű tollam rég kifogyott
felhőket sem tudtam vele rajzolni az égre
a vasútállomás túl messze volt
a kanyarban sötéten meghajolt
vonatom árnyéka robajjal törte szét
bennem a csendet majdnem
eltemettek élve a fekete emberek
álmomban fehér csontok borították
a homokos partot sirályok vijjogtak
só hullott az égből a vörös esővel

azt hiszem most már tényleg világgá megyek
kő-mosott az utca
a kapualjak álmos félhomályában
macskák henteregnek
morzsákra vadásznak a szürke galambok
totyorgó öregasszonyok nyomán
engem nem látnak bőröm átlátszó
csengettyű sincs a nyakamban
sem aranypántlika nevesincs
akolba húzódom be a vihar elől






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-06-23 16:13:18
Utolsó módosítás ideje: 2021-06-23 16:13:18