lehet belőlünk pici valami

Könnyű nyári este volt
a szél épp csak hogy meglibbent
szemeiddel táncba hívtál
s én örömmel mentem

alig értünk egymáshoz
szívünk egy ritmusra dobbant
közel hajoltál suttogtál fülembe
kérlek ne hívj szeretőnek
csak szeress gyöngéden és vadul
míg be nem alkonyul

táncoltunk tovább
összeért két kezünk
beszélgettek ujjaink
csípőnk ringatózott

megmozdult körülöttünk a tér
épp csak hogy meglibbent a szél

bőrünkbe írt ősi mesékről
daloltak angyalok
szemedbe néztem
s azt súgtam füledbe ma este itt vagyok
kérlek ne hívj szeretőnek
csak csókolj gyöngéden és vadul
míg be nem alkonyul

felénk borult a tiszta ég
még nem voltak fent csillagok
mikor átölelt mindkét karod
szikrák ficánkoltak szemed vizén
s öledben elbújtam én

suttogtunk a tűz mellett
még egy kicsit maradunk
amíg a hold ragyog

pattogott a parázs
aztán elcsitult
fák lombjai susogtak
hajam arcodhoz simult
angyalok osontak közel
hallgatóztak kíváncsian
s mi kacagtunk
mint ártatlan gyermekek

aztán így szóltál
te elindulsz és én elmegyek
te utánam
én hozzád
majd úgy szólítjuk egymást
ahogy csak lehet

könnyű nyári este volt
táncolni hívott szemed
angyalok marasztaltak
s én nem mondtam nemet






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-17 20:07:44
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-17 20:07:44