kilenc dal a gát utcából


(egyik a másikát)

mint lapok a könyvben összevarrva
egymást óvva de el is takarva
őre és foglya e feszes rendnek
helyükön mind-mind értelmet nyernek

mert nincsen egyik nélkül a másik
rész az egész ha egy is hiányzik
így feszül ránk a kifosztott világ
gúzsba kötve egyik a másikát


(feszül a felszínen)

hajamba túr a víz a test lebeg
úszik az égi lény és szendereg
csillog fölöttem az éj paplana
távolban csillagok úsznak haza

hullámot vet idő és végtelen
a sejtelem is itt úszik velem
mily’ lomha mélyen ős átok pihen
csak ül a csend feszül a felszínen


(dűnék)

alig simulnak parthoz a dűnék
éjsötétben mindenfelé tűz ég
meztéláb állsz zöld színű a homok
vízen – titokban – járni tanulok

Lisszabonból tértem haza éjjel
tárgyak a konyhában szerte-széjjel
csészémben kávém bambán méreget
hinni vágyom hét-szívű lényeged


(mégis elpirul)

repkény tör át néma téglafalon
sebeimet mindig elkaparom
népség követel rázza az öklét
zárva a menny – naplopó öröklét

simlis a sáska-felhő ami rág
elpusztulunk mi mind mi ősi fák
az ég és Isten mégis elpirul
ég az erdő és izzó füstbe fúl


(acéltücsök)

acél-tücskön matat a martinász
rumot vedel az idült cethalász
családot nevel ki reménnyel él
csekély az isten és épphogy a bér

láng bogot vet ma a karvaly tőke
migráns táborokkal a jövőbe’
árasztva ránk földünkre az arab
európa napról napra vadabb!


(vigyázd a lányt)

vigyázd a lányt ha utcán átköszön
cipőd fűzőjét gonddal megkötöm
békéd ma van – megdicsér az Isten
jövőd a szebb eltöri gerincem

csak simogasd a holdad a napod
amíg lehet kísérjen angyalod
ölni szeretnél? – húsevő virág
múló vágyadon óriás csiga rág


(delikát)

kimért idő odvában hol lakom
párás este susog át a falon
melegen üt rám a városi nyár
nyolc múlt koccan szemben a kocsigyár

bableves fő lenn vágyam oda van
– a gyomrom üres – lelkem óarany
vacsora-csillag dúdol fizikát
az éj vásznát üstökös szeli át



(pórázon)

a pénz világa köztünk rejtve él
lelke tiszta ing szinte hófehér
kilóra vesz meg életet halált
– pórázon tartja gazdaállatát

szorul a szolga álmában öklöz
magát hiába köti a röghöz
de ráébred - így vagy úgy - egyedül
mind meghal az kit kínnal anya szül


(szolgállak)

kinéz ki ablakán mindent belát
túlnan tizenkét fáradt almafák
rühes kilencven év francos átok
te és én vágyjuk a szabadságot

rám se néz a tó tükre még remeg
ne félj ringatlak itt vagyok veled
hűvös bölcs vized újra én iszom
szolgállak mint testet a szívizom









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-05-05 23:29:50
Utolsó módosítás ideje: 2022-05-05 23:29:50