Frustrato, másképpen jav.

Már keveredik bennem a tudatos
az ösztönössel.
Hosszú idő eltelt, mire írni tudtam,
akartam róla.

Felbukkant a téma egy korábbi versemben,
egy(?) sor erejéig.
"....................................Halálhír
előtt éreztem ezt a szürkeséget."

Bár, hosszú ideje tanulom,
a versnek nem kell pontosnak,
valósághűnek lennie,
még nem tanultam meg teljesen.

Mint ahogyan a halált is tanulom.
Minden lecke közelebb visz
a nevemmel fémjelzett,
elkerülhetetlen publikációkhoz.

A piactérnél, a kerítésen, a temető
kapuján, a Békés megyi  ujság halál
hírek rovatában, hiába szól rólam,
ha még magaménak  érezhetem,

ha, délelőtt még voltam anyukámnál
a kórházban, a megyeszékhelyen.
Talán még reménykedtem is,
de már nem nagyon ment.

Délután jött a távirat.
A férjemmel hátul méhészkedtünk a kertben,
egy kaptárt nyitottunk fel éppen,
nem sokkal azután csöngettek.

Egy másik kaptárt is felnyitottak aznap,
amiből anyukám (a lélek) távozott.

Mire a kapuig értem,
minden zsongás és szín eltűnt körülöttem
a bennem lévő szorongással együtt.

Mire visszaértem a kertbe,
már látszott is rajtam,
s nem kellett mondanom semmit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-08-01 23:36:08
Utolsó módosítás ideje: 2022-08-01 23:36:08