nonszensz

az ablakra simul
pár legyengült fénnyaláb
falevelek ráncaiba
kapaszkodik a szél
az ősz tenyerébe
színes erezeteket
karcol gondolatban

mindegyik egy-egy
léleklevél

még hisz a csodákban hogy
egyszer célba érnek
pöröl vagy
mentegeti magát bennük
nem lehet mindenki
tökéletes tiszta

hibátlanul
csak az istenek élnek

amíg kapaszkodna földbe égbe
rejtve ha segítségre szorul
mosolyát más grimasznak vélve
bánatát kimondatlanul hagyja
s inkább pókerarcot ölt

a tükörben néha
ráköszön idegen-magára
és az üres lakásban
karonfogva az elhunytakat
- egyre többen közelednek feléje -
rácsodálkozik az elmúlás
őszi színkavalkádjára
amit Isten talán
jókedvében álmodott
vígasznak

így várja a
soha meg nem érkező
válaszokat
amiket biztos
meg se nézne
hisz tudja előre
mi áll az utolsó
őszi levélben
a tovaúszó felhők
valamelyikén lapulva
olvasatlanul





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-12-17 17:21:38
Utolsó módosítás ideje: 2022-12-18 17:09:08