Mindig csodáltam Önt ( Ady Endre tiszteletére)


Ön nem vett észre, pedig ott állt
közel hozzám a vad szirttetőn.
Talán épp eltűrt csókok tunya nászán
merengett egy távoli pontra révedőn.
Lehet, holtak és elevenek közt bolyongott,
gondolatban megjárt mennyet és poklot,
és meleg karokban melegedni vágyott.

Nem tudhatja, nem emlékezhet:
titokban mindig követtem, csodáltam.
Ott voltam Nagyváradon, Debrecenben,
Párizsban, Pesten,
kacskaringós köveken szövögettem
közös életünkről színes álmot.
Héja-nászát is kilestem,
de kérem, ne rója fel nekem!
Én csak bálványoztam, kopott kabátban,
reményhagyottan, félszegen.

A verseiben békére leltem,
csak úgy szürcsöltem minden szavát,
s nem ijesztett el az sem,
hogy a halál rokonának vallotta magát,
mert aki a tűnő szerelmet szereti,
az én szememben már valaki,
és éppen úgy, ahogy Ön,
fekete zongorán játszom jómagam is.

Egyszer dühösen rohant ki
a Három Hollóból.
Emlékszem kapatos volt,
kabátján borfolt éktelenkedett,
de én így is vonzónak találtam,
majdnem fellökött, nem fékezett.

Sok-sok éven át árnyékként
jártam a nyomában.
Láttam dacosan, vígan, szerelmesen,
csalódottan, homályban
magyarságát siratva, Istent keresve,
pimasz, szép arccal, győzedelmesen.

És most itt állok
a ravatalához közel.
Hányszor megálmodta e napot!
Mennyiféleképpen elképzelte a végzetet:
a magyar pusztán, az ég alatt,
a Szajna szennyes sodrában.
Hányszor küldött meghívót
díszes borítékban a halálnak!
S ím megérkezett.

Január van és hideg.
Szemembe nem láthat holtan,
de elmondom most azért:
soha senkit nem szerettem
Önnél busongóbban.
És több marad Önből,
mint temetői fejfa,
mely a világnak egy nevet mutat,
ezt tudnia kell! A halál pitvarából
kísérje odaátra e tudat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-08-03 04:05:01
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-03 04:05:01