NYÁLDOMINÓ

A padlóra szegezte a tekintetét; nem, nem kifogyhatatlan
a pástétom!
Haladjunk csak tovább, amíg el nem érjük
valamelyik csillagot. A bábuk keserédesen,
de felkelnek a földről.
A fegyverek csöve huzagolt?
És a mimikrié?
Jobb bele se gondolni a kásás dallamokba. Érezni lehet őket a halántékunkba
csapódva, de uborkaszezonban más a helyzet…
Senki se merészelje azt állítani, hogy filigrán! –
Én fogom kifogyasztani az elemet.
Egy hullámcsatot hozzám csatlakoztattak, így nem tudom,
milyen, amikor a porcicák fagylaltot szopogatnak.
És hullámozni fognak a levegőben a kábelek…
Nyurga viccek töltik majd fel a koordinátatengelyt,
úgy, hogy közben ne kelljen a sündisznókat a programmezőre
hajtani.
Végül megpörkölődnek mind egy papagájkalickában. –
Pangásnak semmi nyoma, a dinnyék is alszanak kerekdeden.
Az összekuszálódott fonalak sorban kinyitják zsilipjeiket,
így átáramolhat egyik mederből a másikba az a bűzös folyadék,
ami a buszmegállóhoz elvezet.
A buszok tangát viselnek és nem értik, miért nem köszönt már be a strandidő.
A menetrendszerinti járatokra csak az szállhat fel,
aki le tudja harapni a nyelvét.
Mit üzen a lelked?
Azt üzeni, hogy félig telt a kosarad játékokkal. Mégis, az élénkpiros paradicsomoknak
valamilyen oknál fogva nem jut már hely. –
Szívem szerint most dörömbölnék az ajtómon, de nem lehet;
Valaki tábort ütött a lakásomban, és összekötözte a kezeimet, lábaimat.
Valaki, akit elítélt a bambusznádak egy elfajzott csoportja.
Nincs mese, izoláltak a fény ivócimborái, tudomásul kell vennem.
A harcsa haraphat horogra, ám én nem.
S nekem, aki druszákat szipolyozott hajdanán, muszáj szabaduló-művészt
alakítanom,
ha azt akarom, hogy ne tartsanak eternitcsőnek az emberek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-08-11 20:52:02
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-11 20:52:02