KÖLYKÖK

                                
                              
kócsabé szeplői
keringőt jártak
egy kettő világolt
minden fiú csíkos mellényt hordott
felül pöttyök ‒ dohogott kócsabé ‒
alul csíkok, szívás mi?
sanya férfi volt már kétévesen is ‒
kacagott zseni
leléptünk a matekról
tom is jött vérszerződést kötni
háborúzni
a paplak udvarán mi voltunk
a repülő dívány
emlékszel a nagy eskünkre?
életünk végéig együtt…
benő elájult a vértől
zseni és tomszójer csókjelenete
két autórendszám ‒ erről sanyára ismerek
a filmekben érdekesebb sanya… sztin kuss!
egy nap kócsabé megette a napot
sanya a holdra vonyított
benő hobót hallgatott
tomszójer megszólalt: én a víz vagyok
patak, tó, eső, pocsolya
ne csalj! folyó meg a tenger
oké sztin lehetsz fű és szénakazal
zseni a kiserdő

az igazi történéseknél sosincs belépő
zseni éjjel hívott
szív alakú kavics

a kamaszokból férfiak
sanya sebész fekete humor
tomszójer költő az örök álmodó
zseni komoly üzletasszony
és már eugénia
benő séf, saját vendéglő
hucul lovak
kócsabé ‒ a gyermekkor maradt ‒
magam sztinkus
fényeket lélekkel író
kiserdőnek nyoma sincs már
a folyó ágya leapadt
kócsabének halkan súgom
Isten tudja mikor láttam havat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-08-14 23:57:49
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-16 21:11:45