Eszmélés ünnep után

Esőerdő hullámzik tüdődben,
kék szemed fagyott vízesés,
cseppkőbarlang szívedben
denevérek alszanak.

Kedden elégiákat írsz,
pénteken ponyvaregényt,
kijózanodtál a manifesztumok mámorából,
és a holdfényhez gyertyát gyújtasz,
de mi ez ahhoz képest, hogy olykor
reflektorral világítasz a Napra?

Beengedsz mindenkit, akik
függönyöd előtt tolonganak, csak
hozzanak söprűt, lapátot, zsákokat,
hogy összeszedjék a beomlott
dogmaboltozat köveit, s te
nézed, ahogy szorgoskodnak,
és nem engeded, hogy a hajadra
hullott mészporhoz érjenek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kortárs, 2024. jún.
Feltöltés ideje: 2024-06-05 07:05:04
Utolsó módosítás ideje: 2024-06-05 07:05:04