Kalandozások kora
Sorstársam lehet a Nyúton!
Alma esett fejemre,
visszhangzott a koppanás, mint
taps egy üres terembe’.
Mikor lett a fejem üres?
Sajnos már elfeledtem.
Mitsem értő tekintettel
vigyorgok önfeledten.
Hogy ki vagyok? Fel van írva.
A címem egy cédulán.
Ha sötét van, tudhatom, hogy
este van, nem délután.
A betűk még mennek, így hát
jó sokat olvasgatok.
Hogy ugyanazt évek óta?
Minden reggel új lapok!
Minden délben egy új asszony
ad ebédet. Kedvelem!
Hát így telnek a napjaim
kicsit túl a hetvenen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-09-26 11:58:03
Utolsó módosítás ideje: 2024-09-26 11:58:03
