Tom Vanguard stációi

1.
Tom Vanguardnak neveztek el,
mert jöttem-mentem könnyedén,
elhittem, hogy vétkezni jó,
élet kel emlékek tövén.

A kikötők, s az asszonyok:
hittem, hogy mindez feladat,
hogy mindig halad a hajó,
mint a hullámok,
s a halak.

2.
Ahogy a hálót fogtam én,
s ahogy padlót fogtam, ha már
kimerített az élet és
bűvkörébe vont a halál,
szemem volt, néztem az eget,
lelkem szemével odaát
próbáltam nézni, mi lehet,
ami megéri a halált.

3.
Majd Szandra Maynek kertje várt.
Késői kert, késői nő.
Késői út. A nem lehet,
álmodott, igaz szerető.
Szandra May, a befogadó,
a büntetés, a két halál.
Ott buktam, s újra buktam én,
és Szandra May hiába vár.

4.
A kertben szenvedtek a fák,
ölelni vágyó ágaik
s a rángatódzó gyökerek,
kit nem fogadtak, a gyerek.
Nem-él-gyerek születni vágy,
de nincsen lépcső, nincsen út,
amire léphetne a láb,
ha szem láthatná a kaput.

5.
A folyón át már nem vezet.
Kiszáradt meder partjain
őrülten tántorgó remény
kiáltotta, hogy nem vagy itt.
Hogy nem leszel, Tom, nem leszel,
nem érkezel, hiába vár
Szandra May kertje fellebeg,
s a köveken csak a halál,
a megszűnés csak, a bukás,
se lázadás, se angyalok,
se Isten, csak a csend. Üres
homályban kongó verssorok.

6.
Szellemláb szellemküszobön.
Mert megpróbálni még muszáj.
Szellemajk szellembőrödön:
a vágy a semmiért kiált.
És nincsen karod, sem szíved,
már régen elporladt a vér.
Őrülten rángó akarat
tátog némán a semmiért.

7.
A verseny is illúzió.
Vetített kép a vad futam.
A bölcs asszony megmondta rég:
nekem nem lehet több utam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szandra May kertje (Marosvásárhely, 2002)
Kiadó: Mentor Kiadó