Ripők


Koppints, ha bírsz, elefántormányt;
éléskamrád a zsúfolásig telt hangszórókkal, könyvpolcod leborult.
Belekötöttél a törlesztési
táblába;
a fegyelmid csak légszomj.
Benn, a földben arról diskurálnak a gilisztáid,
hogy kinek mit ér a szelvényszáma.

Mák-legyezőjű ködmön firtat;
dákód tervrajzokat hajszol.
Az elálló fülektől az impulzustanárig,
hogy elpirulj.
A formából a sütőpapíros belekerül a tepsibe.
Lépéselőnyben a huzatos tám-rendszered.

A copfos pajtások vizesborogatását élmunkás-kínra
teremtetted.
Barkácsolnod mégse kéne;
roppanós virslid, s adalékod a frissülésből nem folytatják tovább
a tanulást.
A címjegyzéked összeroskad, s rosszul preparált csörgőd tör fel a bányalégből;
lapos kúszás közben, egy pohár fény öblöget.
Elkóborolt muszáj-horizontod selejtes
szemekből tevődik össze.
A hősöd tömjénezést vált ki.
Újító szándéka ott rostokol a kibírhatatlan
szökőkút mellett,
mint hámozatlan királyjog.

Nem firtatom, nem firtatod;
a kiélt falak kátrányszagú lehelete itt is túl becses.
Amíg a bojtorjánt szidtad, a tankerek
kicserélték a bőrödet.
Sárba szórtad fénylő műszereidet,
így törött bokszkesztyűd a visszapillantó tükörből
alig látszik.
Viperáid gyöngye, amint a tévesztett irányba tartasz,
tényfeltáró füst.
A tényleg; kalapács lenyomatát viseli a mellkasodon,
szórakozottságában.
Rálőcsölheted bárkire
a hiteltelen vállfákra akasztott artistákat,
a párafüggönyödet aggodalommal tölti el,
hogy késik a harmadik szakasz, mely a székfoglalódat
készítené elő.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-05-06 09:29:41
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-06 09:29:41